Benőmanó és tsai co.

Én békésen ücsörgök vagy fél órát a gyerekekkel a szobában, meg kinn velük, mesekönyv nézegetés, mighty beanz gyűjtemény csodálása, esti biliztetés, jóéjt ölelés, puszik, bújások, mindez többször is, semmi baj, türelem az van. Jövök ki, még mindig békésen, gyerek sír, mama-mama, visszamegyek, újra ki-be, biliztetés, itatás, ölelés, puszik, bújások, nagyobbik is kimegy, visszajön, még nem kaptam puszit, mondja(???), puszi, ölelés, semmi baj, ugye, türelem még mindig van.

Eltelt úgy 1 óra, mióta altatnánk őket.Kijövök és a büdös kölkék, hát nem kinn hagyták a kutyámat amikor bejöttek lasztizásból? Szerencsétlen meg azóta is a teraszajtóban ült dermedt rémülettel, hogy őt kinn felejtették. Ha megint be kell mennem hozzájuk, úgy megmondom nekik, de úgy!! :-)

Ma a Tromosra mentek fürdeni(oda amúgy nem lehet csak úgy bemenni, a férjem családjának vannak ott ismerősök, barátok, rokonok, szóval senki ne kapjon kedvet hozzá, nem jó az, á, nem).

Hát ekkor jött a legszebb anyák napi meglepetés(amúgy nem, a legszebb, ami örök időkre belém égett, az az volt, mikor Ádika első ovis anyák napján beteg volt és mikor meggyógyult, váratlanul kijött az óvónénivel a csoportszobából virággal a kezében és elmondott egy verset, amiből egy de szó szerint 1 szót se értettem, de a világ legszebb verse marad és annyira meghatódtam, hogy végigbőgtem), ugyanis az Ádám oviban járt 2 egész évig úszni(kettő, igen) és nem tud úszni, mert következő nyárra elfelejtette.

Mondjuk én mindig azt mondtam, hogy tud, mert szerintem ha valaki valaha tudott, akkor vészhelyzetben tutira  előjön a tudás, na meg Velencén is bejött a mélyvízbe, dehát az kutyaúszás, nem igazi.

És akkor  jött a hír, hogy jé eltelt 4 év és a gyerek hirtelen megint  tud úszni, ott rója a hosszokat a mélyvízben.

Hát én nagyon boldog vagyok.

Gyönyörű meglepetés!

Amúgy én utálom a mesterséges vizeket, szóval ha tehetem, nem megyek velük. Tóba bárkivel bármikor.

A hét így, hogy 3 munkanapos volt, nagyon hamar elrepült.

Végül is semmit nem csináltunk, amúgy is front volt és nehéz volt velük.

Ádika péneken vagy talán csütörtökön? hozott az iskolából nekem anyák napi virágot meg hozzá egy kézzel kivágott, ragasztgatott kinyitható szívecskét, benne kis köszöntő, édes volt nagyon.

Tegnap Benőke Katikázott, mi meg dolgoztunk pár órát a veresi régióban, utána irány vidék, takarítás, további készülődés a házeladásra.

Ádika találkozott pár kis haverjával, velük bandázott, a nap elrepült.

Ma meg úszni mentek.

Szóval unalmas, dolgos hét volt, leszámítva, hogy nekem napok óta fájnak a nyaki nyirokcsomóim, durván be vannak dagadva és tombolós fejfájásom van, de valami gyilkos erősségű.

Ha virágot lát, akkor megszűnik a világ.

Ez úgy tűnik, örök igazság Ádámmal kapcsolatban.

Mikor észrevette őket, csak guggolt és simogatta meg szagolgatta őket.

Benőke meg ugyan nem szereti kifejezetten őket, de kimaradni nem akar a mókából, ezért gyakran leutánozza a bátyját.

Én azt hittem, a Kondorosira mennek, de végül a Dagályon kötöttek ki.

Benőke még sose volt mesterséges vizű strandon, csak Velencén, a Balcsin, a Bánki-tóban és Domonyvölgyben, szóval ez neki új volt, hogy ilyesmi létezik(vendégségben volt azért már kacsaúsztatóban).

Hazajöttek a strandról, egyből fürdés, hajmosás.

Kérdezem őket, milyen volt.

Benő fekszik az ágyunkon, én törölgetem és ő közben csak mesél és mesél:

...és volt kígyó és köpte a vizet és 3 kígyó volt(és közben mutat 5-öt) és röhög, és ettünk is, és volt pici víz is mama és bementem a vízbe és ... és csak mondja és mondja végeláthatatlanul.

Ádika beszámolója: Mély volt a víz, vízipisztolyoztam végig és a taknyomat belefújtam a vízbe, de nem csak én.

Ennyi.

Amúgy ilyen volt 2006-ban az elsőszülött.

A 2. képen szegény megboldogult Zlotyika is ott van.

Én délután a Római parton akartam sétálni, mert a múlt héten a Mártival ott sétálgattunk meg kávézgattunk és isteni volt. De miután a pasik ma egész nap a vízben labdáztak meg vízipisztolyoztak meg aludtak meg ettek, így nem hiszem, hogy ezt ki fogom tudni hajtani belőlük.

Én még azt hiszem sose voltam. A Római parton, mert strandra azért szoktam menni, csak ma dolgozni akartam. Illetve a Szilvi esküvője itt volt, az egy mondjuk 50 m-s séta, meg a Nánási úton voltam gyerekként táborban. Ennyi, amit tudok róla.

Egyébként egy tíz percre a Pista is csatlakozott, úgyhogy a felfedezés újdonságától örvendezve el is mondtam neki, milyen szuper ez a hely, mire ő elmesélte, hogy igen tudja, sőt azt is tudja, hol a legjobb hekk.

A kép rólunk tudom, hogy szörnyű lett, de legalább van, ami még mindig több, mint ha nem lenne, úgyhogy azért felrakom.

A 2. kép az szép(de ő a Duna, szóval nem hiszem, hogy aggályai lennének).

A 3. kép az meg az Ádika azon az említett esküvőn a parton. 2006. szeptember, 2006., értitek?? Úr isten de cuki rajta, pedig tombolt, amúgy jogosan, mert órákig  nem hozták a kaját valami sírni valóan kellemetlen szervezési malőr miatt, de ez nem is látszik rajta. De hogy a  Szilvi de gyönyörű volt, istenem, ma is belesóhajtok. Na elég az emlékekből, itt a 3 kép:

Annyira szeretjük a nyuszit, hogy ilyenek történnek folyton, mint hogy az imént telefonált az uram, hogy elindultak hazafele  a strandról(ahol a Benő amúgy elaludt a fa alatt árnyékban) és rajtam kitört a pánik, hogy egész nap nem voltak itthon, én meg dolgozásra meg házimunkára  fecséreltem a drága időt és még semmit nem Trüffeleztem. Én speciel ennyire szeretem.

Névnapomra váratlanul kaptam eddig nem látott Benő képeket, hát szokás szerint meg kell zabálni a Benőt rajtuk. Most nem azért, de ő is megemberesedett, a Manó style kezd a múlté lenni.

Az Ádika rajongásig szereti a Trüffelt, a Benő viszont a Flokit imádja és ez kölcsönös.

Pl. tegnap este, amikor a Benőt törölgettem az ágyunkon a fürdés után, a Floki azonnal ott termett és vadul kacagós mókába kezdtek.

Ma reggel meg, miközben a Floki jóreggelt dögönyözését intéztem, a Floki a hátán fekve átnyúlt a Benőhöz a mancsával és megpaskolgatta, erre a Benőke elkezdte a kutyus pociját simogatni és ilyeneket dörmögött, mint hogy "úgy szejetjek Fjokika", "nagyon szejetjek Fjokika".

Ennivalóak voltak.

Mondjuk a Flokinak is van hibája, pl. a papírzsepi fetisizmust képtelen kinőni és a kertből szemétdombot csinál két perc alatt, mert állandóan ás meg pakol.

A reggeli és esti szertartás, miszerint a Floki reggel, mikor úgy gondolja, hogy már felkeltem(ezt én néha még olyankor nem gondolom úgy), meg este, mikor azt gondolja, mostmár alvás van, felugrik az ágyba egy kis simogatásért, pusziért, dögönyözésért

(kizárólag az én térfelemre, mert az uram nem szereti az ilyesmit),

kiegészült azzal, hogy reggelente és esténként Ádika kihozza a ketrecéből a nyulat(párnán) és a nappaliban, a díványon csodáljuk a kis Trüfikét.

A legokosabb nyuszi, akit valaha láttam(jó, nem láttam sokat), mert pl teljesen szobatiszta(a Benő ágyában találtunk csak 1 bogyót egyik nap, de az valami roszindulatú összeesküvés volt, mert ott nem is jár), és a ketrecében egy helyre, a berakott papírtörlőre végzi a kisdolgát(ami a kínosabb a nyusziknál, mert az képes büdi lenni, bár a Trüffi szagmenteset pisil).

Ádikával meg imádják egymást, összedugják a kis fejüket, rém kedves látvány.

Most már teljesen beszokott és egyenrangú partnernek hiszi magát, pl. van, hogy a díványon odaheveredik mellénk, mint a család oszlopos tagja(mi meg ülünk előtte és csodáljuk, de ez már más kérdés).

Tegnap lementünk vidékre és olyanokat szorgoskodtunk, hogy az emeleten mind a 3 szobában meg a fürdőben is minden egyes tárgyat kézbe vettünk, kiráztuk, kidobtuk, ha pl. zsepi :-), felporszívóztunk, az egész kertben füvet nyírtunk, gyomláltunk, pincében irdatlan sokat pakoltunk, poroltunk, sepertünk, 9 óra volt, na jó, nem, mert fél órát biztos, hogy ebédeltünk meg kávézgattunk.

A gyerekek is szorgoskodtak, meg bandáztott az elsőszülött, hát persze, ennyi járt neki is, évek óta húzott-halogatott dolgokkal is haladtunk, nagy tettet hajtottunk végre, az az igazság.

Én meg zseni vagyok, mert hűtőzacskóban vittünk zöldséget meg kolbászt és párolt zöldség volt sült bajor kolbásszal az ebéd, párolt zöldségből sose tudok eleget készíteni, most azt hittem, a majdnem tele zacskó elég lesz, hát nem, a gyerekek a végén az enyémen osztoztak harmadik repeta gyanánt.

De baj nem volt, mert desszertnek vittem pudingport meg tejet, amit nem volt kedvem megcsinálni az ebédhez, ezért az ebéd után 1 órával megcsináltattam az Ádámmal a pudingot.

Volt itt minden az elmúlt napokban, találtunk elhagyatott temetőt meg az erdőben lakókocsikban lakó családokat,

ismeretlen tüskés növényt(tök félelmetes volt ám, olyan horrorfilmesen ijesztő, de lehet, hogy csak mert utána leltünk az előbbiekre),

a kertben kikelt egy kék tojás, de azt nem tudjuk, ki lakott benne,

a Flokiból a tegnapi erdei sétike után 16 kullancsot szedtünk ki eddig,

ma pedig életemben először láttam, ahogy egy kétéltű jármű vízbe csobban,

de ez mind semmi ahhoz képest, hogy a Trüffelnek akkora lába van, mint egy sportszelet.

Hát nem gondolná az ember, hogy az egyik 3, a másik 10 éves, az 7 év korkülönbség.

A szervezés borzalmas volt, eleve volt egy csomó stand, de nem mindegyik volt állomás és sehol nem volt jelzés.Szóval nem egyszer feleslegesen álltunk sorba.

De ez már jó volt, mert akkor már tudtuk, hogy vannak állomások.

Már ott voltunk vagy fél órája, sast néztünk, műbékát, nagysándor papagájt, galambokat, mikor bemondták, hogy a Föld napja matrica kötelező és amellé adnak egy verseny adatlapot is, amiért a végén ajándék jár.

Hah.

Elindultunk vissza matricáért a bejárathoz, morogva, mivel már a kőfejtő túloldalán voltunk. Menet közben elkapott minket egy vadászruhás fickó, hogy van-e matricánk, nem nincs, hányan vannak, 4., tessék 4 db, ki kell ragasztani a ruhára.

És a nevezési lap?

Hát az a sátornál.

Príma, onnan jöttünk vissza majdnem a bejáratig.

Na de akkor már hazajövünk határon álltunk, én egy ponton egyszerűen leültem a fűbe, hog ykész, én itt maradok, amíg meg nem halok.

De lett nevezési lap és akkor már valahogy átlendültünk, elkezdtünk csoportokat alkotni, Pista meg Benő mentek játszani, mi meg Ádámmal nekiláttunk a versenyfeladatoknak.

Amik amúgy egészen jópofák voltak, de erről majd legözelebb.

Tegnap tízkor elmentünk egy órára a Pálvölgyi cseppkőbarlang kőfejtőjéhez a Föld napja rendezvénysorozatra. Volt levélvadászat, lufira földgömb rajzolás, vízi élőlények csoportosítása, kvíz, sziklamászás(igazi), 30 féle állomás volt, 10 után ajándék(egyik egy csupor biomézet, másik egy üveg ribiszkelekvárt választott). Eljöttünk fél 3-kor(3,5 óra ottlét a betervezett 1 helyett és hatalmas cirkusz volt, hogy MÁR eljövünk), majd amikor hazaértünk, akkor felpakoltuk a kutyát és elmentünk szembe az erdőbe sétálni.  A gyerekek utána még  kinn fociztak, jól bírják.

A Floki milyen okos, imádom! Kinézett magának egy nála minimum kétszer nagyobb plüss dínót a gyerekeknél, a hétvégén sokat játszott vele, cibálta, morgott rá, ráfeküdt, húzta maga után, nyalogatta, rágcsálta. Gyerekszobába tilos bemennie egyedül. Plüss dínó most este az ajtó közelében feküdt, de a gyerekszobában. Én az előszoba ajtóból figyeltem, amint a kutya odaosont, óvatosan behajolt a gyerekszobába, áthúzta a dínó fejét a küszöbön, dinó teste továbbra is a tiltott helyen volt, majd odarohant hozzám és illedelmesen leült. Mondtam neki, Flokika, kihozhatod a dínódat, nyugodtan menj be érte. Erre odarohant és boldogan kihúzta a fejénél fogva a dínót(vinni ugye nem bírja, mert sokkal nagyobb nála) a nappaliba (és boldogságában 5 másodperc esélyt adva a dolognak gyorsan megpróbált gyereket is csinálni neki, de ezt csak úgy mondom, nem a sztorihoz tartozik :-) )

Az Ádám elég későn ért haza, úgyhogy volt idő szépen ünnepi terítőt felrakni, kirakni az ajándékokat sorban(Pista csomagolta , én masniztam őket), tortát előkészíteni, kölyökpezsgőt odarakni.

Megjött, pár percre rá vette csak észre a kipakolt dolgokat, felragyogott a kis pofija.

Az egyik gyorsétteremből szereztünk neki koronát, nagyon élvezte:-)

Fő ajándék egy mikroszkóp volt, amit nagyon várt. Mondjuk annyira nem azzal foglalkozott, de nagyon kis bonyolultan kezelhető eszközt sikerült kiválasztani, így ez nem csoda, bele kell jönnie. Én másikat akartam, de késő bánat.

Már preparáltunk(vagy hogy mondják:-) )

is pár tárgylemezt. Pl az Ádámka haját

és lehet látni, hogy egy cső megy benne, irtó érdekes.

Persze voltak még ilyen kellékek, mint

tüzijáték, elfújhatatlan gyertya, etc.

Pár apróságot is kapott a fő vágyálom,

a mikroszkóp mellé, pl. egy üveget, aminek

a teteje nagyítós.

Idén még egy legyet se láttam sehol,

de ma küldtek egyet odafentről az égiek,

hálás is voltam érte, beraktam az üvegbe,

meg tudtuk nézni.

Persze az üveget majd lehet elfertőtleníteni

a dög után:-)

Az a zseniális ötletem támadt, hogy idén én sütöm meg a szülinapi tortát.

Star warsos lett volna, de nem jött össze, túl nehéznek ígérkezett, ezért nyuszit készítettünk az urammal.

Hát, ő, khm, volt egy pont, mikoris a csokimáz sehogy nem simult el, hogy közöltem vele, hogy Lassan indulhatsz a Szamosba tortáért.

Végül is egyenetlen mázú maradt, de megtartottuk, ez van. Ezt leszámítva amúgy  helyeske lett, tudtunk venni marcipán nyusziorrot, szemeket, fatörzset, répákat, virágokat, zöld massza volt a fűágy, babapiskóta, rajta rózsaszín marcipán a fülecske, és igazán finomra sikerült.

A belseje elég undorítóan néz ki lefényképezve, mivel amikor kiszedtük a hűtőből, a puding meg a piros marcipán réteg elkezdett szétfolyni.

De a díszítések miatt mindenképpen meg akarom őrizni az utókornak, mert tényleg jópofa volt.

Na de látszott, hogy borzasztóan ízlik nekik, úgyhogy ez számít:-)

A gyereknek borzasztóan tetszett és végül is ez a legfontosabb.